Használd a régi korok bölcsességét a munkádban, a családodban és mindenben, amiben jársz. Vesd bele magad azokba az igazságokba, amelyeket Ő a bensődbe helyezett.

Használtad a hitedet az üdvösséggel, a Szent Szellem-keresztséggel és a gyógyulással kapcsolatban. De a hit mindenben ugyanaz. Ha gyógyulásra lenne szükséged, hittel megragadnád, és nyilvánosan bejelentenéd, hogy meggyógyultál. Ugyanezt kell tenned a pénzügyekkel kapcsolatban is. Megmondom, mit tegyél: először is soha ne imádkozz pénzért — azaz olyan értelemben ne, ahogy eddig. Amire szükséged van, az a földön van. Én nem fogok pénzt hullatni a mennyből. Az hamisítvány lenne, és én nem vagyok pénzhamisító. Amire neked szükséged van, az ott van lent. Én teremtettem a földet és mindent, ami rajta van. Én azt nem az ördögnek és az övéinek teremtettem. Igényelj annyit, amennyire szükséged van. Egyszerűen csak mondd azt: „sátán, vedd le a kezedet a pénzemről.” Mert a sátán az, aki visszatartja tőled, nem én.

Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét, és sok-sok napi fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket. Sokan részt vesznek az istentiszteleteken és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De mert keveset gondolkodnak ezeken az Igéken, és csak kevéssé “vigyáznak és imádkoznak”, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat.

Haszontalanná válik a legszebb önfeláldozás is, ha nem szeretetből fakad. Örülni kell annak, hogy együtt lehetünk. Örülni, ha a társunk ragyogó szemmel néz reánk. Örülni, ha úgy tudunk együtt imádkozni, hogy egymást köszönjük meg Istennek. Örülni, ha egy idegen ember mosolyogva lép ki házunk kapuján, mert azt a lelki meleget kapta meg,, ami legjobban hiányzik a társadalmunkban. A szeretetnek ez az öröme az a haszon, ami nem vész el a halállal sem, amit átviszünk oda, ahol Krisztus örömmel vár, vágyik reánk, mert szeret. Istenem, jó Atyám, bocsáss meg nekem, hogy végtelen szeretetedre nem vagyok képes Krisztustól tanult önzetlen szeretettel felelni. Hiába próbálkozom, ha valami igazi, önzetlen jót képes voltam tenni, azonnal megdicsérem magam. Olyan jól esik jót tenni, de olyan jól esik utána megveregetni a saját vállamat, s megállapítani, milyen jó keresztyén is vagyok én. És ha valaki észreveszi és megdicsér miatta, szerényen lehajtott fejem és szabadkozásom alatt bizony dülled a mellem, hogy én milyen rendes ember vagyok. Értem, Uram, hogy ha magamért, mások megbecsüléséért tettem, ezzel meg is kaptam sovány jutalmamat. Nem kérhetek, nem is kérek hasznot magamnak azért, amire te adtál erőt, de add, hogy még így is, bűnösen is tudjak szeretni, szeretetből szolgálni a te ügyedet. Fogadd el kegyelmesen s tedd eredményessé gyatra szolgálataimat. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Hányszor keserítette meg az életünket a Hiába! Dolgoztunk, és nem jött meg az eredménye. Szerettünk, és csalódnunk kellett. Reménykedtünk, és nem jött össze semmi. Nem értettük, hibáztattunk másokat, talán magát Istent is, aki nem akar segíteni. Nem épített velünk, nem őrizte várunkat. De vajon vele próbáltunk-e építeni? Vajon az Ő városában éltünk, vagy azt kívántuk, hogy Ő költözzön be a mi városunkba? Úgy kértük-e, hogy „legyen meg a Te akaratod”, vagy úgy, hogy „legyen meg az én akaratom, Te csak segíts, Uram!” – Micsoda ígéret: „Álmában is ad eleget.” Annak, akit szeret. De a szeretet kétoldalú, úgy is mondhatnánk: annak, aki szereti Őt. Aki vállalja az Ő szolgálatát. Aki nem a maga céljainak szolgálatába akarja Őt kényszeríteni, hanem vállalja tőle kapott küldetését. Inkább vállald, amit Ő bíz rád, ott vár eredményed, boldogságod. Nehogy egész életed végeredménye az legyen: hiába volt, nem érte meg, hogy életet adott neked. Jó Atyám, nem tudom, mi az akaratod, mire rendeltél, mi a célod velem. Talán nem is gondolkoztam rajta. Magam szabtam célokat magamnak, a magam útját jártam, a magam módján akartam boldog lenni. És befulladtam. Nem vagyok boldog, és nem tudtam boldoggá tenni azokat, akik bennem bíztak, akiket rám bíztál. Érzem, új útra, új irányításra van szükségem. Adj nekem, Uram, új célokat! Mutasd meg, hol, hogyan akarsz felhasználni! Tudom, hogy szeretsz, de azt is, hogy én nem tudok megfelelni szeretetednek. Nem kívánom, hogy álmomban adj eleget, ébren mutasd meg, hol a helyem, hol a feladatom, és taníts, segíts, hogyne éljek hiába! Adj akaratod szerint való, igazi boldogságot nekem, hogy a Te erőddel másokat is boldoggá tehessek! Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Harmat, csak áldást hozó, csendes harmat életünkben az Isten. Reggel jön, minden reggelen, és mint egykoron, manna-kenyerével édesíti a napot. Száraz szívünknek annyi enyhet ad, mi arra épp elég, hogy este békével pihenj. Ha élünk megújító, éltető szavával jellemük mások javára annyi virágot terem, mit liliomszárnyi éveink alig hordozhatnak el. Aztán Benne meggyökerezve kitéphetetlenül állunk minden vihar között, mint Libánon cédrusai. (Restás László)

Háromszor imádkozott így Jézus, háromszor riadt vissza emberi természete az utolsó, mindent megkoronázó áldozathozataltól. Lelki szemei előtt még egyszer elvonult az emberiség történelme. Látta a bűnös sorsát, ha magára hagyná, látta az ember tehetetlenségét, a bűn hatalmát. Elébe tárult az elítélt világ nyomorúsága és jajszava. Szemlélte a világ fenyegető végzetét, és döntött: megmenti az embert, bármilyen áron is. Elfogadja a vérkeresztséget, hogy veszendő emberek örök életet nyerhessenek.” (Jézus élete, A Gecsemáné c. fejezetből)

Hasonlítsd össze a két dolgot: „az igazságot szólván szeretetben” ill. „irigykedés, versengés és viszálykodás”. Homlokegyenest ellenkező fogalmak, ugye? Nem megy mindkettő egyszerre. Ha az igazságot szólod szeretetben, akkor növekedni fogsz. Ha irigykedsz, akadékoskodsz, és viszályt szítasz, akkor a csecsemőkorba kerülsz vissza. Ne hagyd, hogy a sátán megakadályozza a szellemi növekedésedet azáltal, hogy engedsz a viszálykodás szellemének, hanem szóld az igazságot szeretetben, és „mindenestől fogva növekedjél Őbenne!”

Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül bennünket. Olyan felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülmények ellen. A menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett felhő és pára száll, a felhők felett azonban Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az Ő jelenlétének napfényébe emelkedhetünk.

Hány embernek telik ma úgy el az élete, hogy nem kell senkinek, hogy felesleges. Mennyivel boldogabb az, aki már ifjan megkapja feladatát, elfogadja rendeltetését és örömmel végzi munkáját egy életen át. Istennek szüksége van rád, ha későn is veszed észre. Jutalma egy dénár, egy hely a mennyben, nem adhat kevesebbet. Igyekezz, hogy mielőbb munkába állhass! Uram, Gazdám, életem Ura! Egyedül te teheted hasznossá, értékessé az életemet. Volt idő, mikor feleslegesnek éreztem magam. Nem szűkölködtem, az emberek szerint nem volt okom panaszra, csak én voltam szerencsétlen, mert semmi értelmét nem láttam sem a munkának, sem a munkátlanságnak. Köszönöm, hogy megszólítottál. Hogy munkába állítottál. Hogy megmutattad, hogy kellek neked, kell a munkám, kell a jókedvem, kell az, hogy másokat is bíztassak, hogy eredménye lett annak, amit végeztem. Tarts meg szolgálatodban és fogadj oda mindnyájunkat, ne legyen köztünk értelmetlen élet. Olyan jó együtt dolgozni a te szőlődben. Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Hány millió olyan ember él ma a földön, aki tehetetlenül, nyomorultan, állandó panaszokban, irigységben és reménytelenségben éli végig egész életét. Mint ez a szerencsétlen, aki harmincnyolc éven át nyomorgott betegágyán. Mind azt hiszi, hogy mások a hibásak, hogy az a baja, hogy nincs embere, nincs aki segítse, nincs aki törődjék vele. Milyen komoly a Jézus kérdése: Akarsz-e valójában meggyógyulni? Akarsz-e felhagyni nyomorgásoddal és vállalni az egészséges emberek munkáját és felelősségét? A válasz rendszerint csak a további panasz másokra, akik boldogok, sikeresek, „előttem lépnek be a siker és boldogság tavába”. A gyógyulás egyetlen útja: Hagyd abba, kelj fel, vedd magadra teljes felelősséggel és bizalommal mindazt a gondot, ami eddig leigázott, és indulj előre! Nem igaz, hogy nem vagy rá képes. Bízd magad Istenre és vállald! – Az az ember meggyógyult. Csoda történt, s ma nincsenek csodák? Tévedsz! Ugyanaz történik veled is, ha Jézusban bízva, neki engedelmeskedve elindulsz a szolgálat útján. Uram, nekem sincs sok emberem, aki segítsen, de ott vagy te mellettem, és az elég. A többi emberemet a te utadon hamar megtalálom: azokat, akiknek reám van szüksége. S miközben azokat keresem, mindig megtalálom azokat is, akik szívesen segítenek nekem. Adj mellém embereket, akik nem rajtam, hanem nekem segítenek, hogy együtt vegyük vállunkra a mindennapok és a ránk szorulók terhét. Adj erőt a kacagásra és kacagtatásra, hogy több legyen a mosoly, mint a sírás, a közös öröm, mint az elhagyatott reménytelenség. Hadd értsem parancsodat: Kelj fel és járj! Ámen. (Varga László: Isten asztaláról)

Hányszor fűtötted túl magad? Tudod, hogy az egész már nem józan dolog, és mégis fokozod, hétszerte tüzesebbre fűtöd a kemencét. Ha látom, hogy nincs hatása a szavamnak, ész nélkül dobálom a tűzre a fát. Minden határon túlmegyek. És ennek már nincs ereje. Az Úr megtanított, hogy ne fűtsem a kemencét, akkor Ő sem fűti. Az ítélet csak akkor ítélet, ha Ő mondja. Amit én mondok, nevetségessé válik. A király hiába fűttette túl a kemencét, az a három férfi égett meg, akik a többieket bedobták. Az embernek nagyon sokszor a saját tekintélye, tisztessége ég el. Amikor Nabukodonozor befűtteti a kemencét, megdöbbentő dolog történik vele. A 2,47-ben azt mondta Dánielnek: “Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura.” Röviddel utána azt kérdezi: “És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből?” Még az Istent is ki meri hívni. Átéli a csodát, és mégsem segít rajta. Látta a három férfit az égő tüzes kemencében, sőt a negyediket is. Látta őket kijönni is. Mégis ugyanaz marad, aki addig volt. Vigyázz, ne hordozd magadban tovább az óemberi indulatokat.

“Halj meg tehát bűneidnek, és élj az igazságnak; mégpedig a mai nap ezen percének pillanatától kezdve.”

Halljátok-e Jézusnak ezt a minden korlát nélküli hatalmas hívását: Mindnyájan jertek! Úgy érzem, egy mély sajnálat ébred Isten szívében az ember felé, azért kiáltja: Jertek! Nálam van minden, amire szükségetek van. Mi az, amit eddig vettél? Mindig valami olyan, ami nem elégíthetett meg. Gyerekkorban valami nyalánkságot talán, aminek rövid ideig érezted az ízét. Később valami örömöt, élvezetet, ami csak addig tartott, amíg megkaptad. Az ember sokszor iszonyú forrásokból iszik, és tönkreteszi az egész életét. Semmi, ami a földről való, nem tud bennünket megelégíteni. Csak ami Istentől származik. Ezért hív az Úr: “Jertek e vizekre?” Milyen csodálatos, hogy a víz, amit Isten ad, az bor és tej. A bor az öröm. Egyszer csak tele vagy örömmel. Figyeljétek meg ezt a világot, hogy mennyire keresi, hajszolja az örömöt. És nincs. Pénzt, időt adsz egy kis élvezetért, és mire közülnézel, már nincs is. Isten vízre hív, és bort ad és tejet. Örömöt és életet. A tejre mondják, hogy folyékony kenyér. Minden táplálék megvan benne, ami az élethez szükséges. Hadd kínáljam ma Isten szeretetét úgy, ahogy csak kínálhatom. Azt a szeretetet, amelyik kiáradt erre a földre a Golgota keresztjén át. Jézus maga az egyetlen, aki megelégíthet, soha, semmi és senki más. Érezted-e már azt a szeretetet, amelyik Belőle árad? Kevesebb nem elég. Neked az a halálos szeretet kell, amelyik önmagát adta. Árad a víz hallod? “Jertek e vizekre!” Egy lépést se menj nélküle tovább!

Hallottad már valaha ezeket a szavakat: „Nem kellene így érezned. Ha jobban bíztál volna Istenben, akkor most nem lennél ennyire letörve érzelmileg, és nem éreznéd úgy, hogy fel akarod adni. Egy jó nagy adag hitre és imádságra van szükséged!” Amikor az életben minden összedől, a jó szándékú barátok azt hiszik, hogy az ilyen szavak segítenek azonnal összeszedni magad. De ez nem így van; sőt megtörténhet, hogy ettől csak még rosszabbul érezzük magunkat. Emlékszel Jób barátaira? Akkor hát mit kell tennünk, ha ilyen gyötrő, aggasztó, csüggesztő érzések lesznek úrrá rajtunk? 1) Értsd meg, hogy az érzések sem nem jók, sem nem rosszak. Attól, hogy ilyesmit érzel, nem leszel kevésbé lelki, és nem leszel hívőbb attól, ha nem érzel ilyet. Ezek csak emberi érzések, melyek mindannyiunkban megvannak. Senki sem élt át nagyobb érzelmi fájdalmat, mint Jézus: „Szomorú az én lelkem mindhalálig”. Úgy érezte, hogy mindjárt belehal. Ilyen mély érzések fenyegették életét! Ő azonban nem rejtegette vagy tagadta érzéseit, és nem kárhoztatta magát azért, mert így érez. A tagadás csak erősíti az érzelmet. Jézus nyíltan megvallotta érzéseit, a megfelelő módon kezelve őket. Gyötrődésében kétszer is így imádkozott: „Atyám… Kérlek, vedd el tőlem… ezt a szenvedést…” (Márk 14:36 NLT). Az Atya nem tett szemrehányást, nem dorgálta meg azért a kéréséért, hogy szerette volna elkerülni ezt a helyzetet; nem szidta le érzéseiért, és téged sem fog leszidni érte. 2) Értsd meg, hogy nem az érzéseid diktálják a lehetőségeidet, és nem érvénytelenítik választásaidat. Lehetnek rossz érzéseid, és mégis tudsz jó döntéseket hozni! Fájdalomtól összetörten Jézus ezt mondta: „…mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te” (Márk 14:36). Válaszd Isten akaratát, bárhogy is érzel, és Ő meg fog erősíteni, hogy kezelni tudd a nehéz időket.

Hallottam nyáron egy lelkész házaspártól egy néhai Csiha Kálmán püspök úrtól hallott, nekik szánt mondatot, hogy egy feleség a férjét négyzetre is emelheti, de gyököt is vonhat belőle. Persze ez bizonnyal visszafelé is igaz! Ahhoz azonban, hogy egy házasságban kincset találjunk, ahhoz tudni kell egymást krisztusi szeretettel szeretni. Úgy szeretni, hogy azon fáradozom, hogy a másik boldog legyen. Ha az ő boldogságát keresem, akkor valóban kincs lehet számára. Ha ő pedig az enyémet keresi, akkor kincs lesz az én számomra. Sajnos manapság mindenki csak a maga boldogságát keresi. Ezért mennek hamar tönkre a házasságok. Krisztusnak kell még a házasságban is példaként előttünk állnia.

Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?

Hálaadással kerülök egyensúlyba múltammal, mert kamatozóvá válik jelenem számára. Nélküle a múlt kárba vész. Igaz, a hálához csatlakoznia kell a megbánásnak, mely nélkül múltam veszendőbe menne, és nem kamatoznék. Hálaadás nincs őszinte bűnbánat nélkül, és azok iránti testvéri szeretet nélkül, akik nem kapták meg a nekem érdemtelenül adott kegyelmet. (Dietrich Bonhoeffer)

Halálos, gyógyíthatatlan… Istenünk számára idegen szavak. A „menthetetlent” jelentik, igénk viszont a Megváltót (görögül: szótér = Megmentő) hirdeti. Úgy ismerjük őt, mint aki számára nincs lehetetlen, aki hatalmát üdvösségünkért használja, aki számára nincs tragikusan befejezett helyzet. Ő meg tudja gyógyítani azt, akiről (amiről) lemondtak, és életre tudja kelteni azt, aki (ami) halott – az én életemet is! (Eszlényi Ákos)

Hálát adhatunk azért, hogy Jézus megszületésével és földi életével részese volt az embereknek, a mindennapi életükben adódott problémáiknak, munkájuknak, szenvedéseiknek és örömömeiknek. Mert így jobban megérti az ember gondjait, hisz ő ugyanolyan részese volt azokban. Az ige mondja is ” nem tesz ránk nagyobb terhet mint amilyet elbírunk ” . Amikor nekünk fájdalmaink, vagy problémáink vannak akkor Jézus velünk együtt szenved, és alig várja, hogy segíthessen. Vigyük elé a terheinket és rakjuk le lábai elé. “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1 Péter 5:7)

Hajlandók vagyunk azt mondani: “A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz.” Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes. A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a “legkisebb dolgok rejtett világa”; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat. Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a “kicsiny dolgok rejtett világa”. A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben. “Isten hatalma őriz!” – Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).

Hála és dicsőség az Atya tervének, és a Fiú engedelmességének. Mert ez adott nekünk reményt, szabadságot , az üdvösségre. Örvendezzünk ezen és hála énekekkel dicsőítsük a mi Megváltónkat szüntelen, el nem feledve mit tett értünk. Szolgáljuk Őt, itt a földön szorgalmasan, és hirdessük nagy tetteit.

Hála és dicsőség Isten minden munkájának ami bennünk zajlik, még akkor is amikor azt szenvedések árán munkálja, mert minden a javunkra válik. Ő nem szívesen fegyelmez minket, nem gyönyörködik szenvedéseinken, de ha úgy látja, hogy ez nekünk használ, megengedi, mert így formál minket egyre inkább Fia képmására.

Hála és köszönet, hogy ebbe a családba tartozom és még sok testvérem az Úrban. Isten a szeretetét abban mutatta meg, hogy Fiát áldozta fel értünk, hogy a gonosz uralmát lerontsa. Megmenekültünk az ő áldozata által. Isten célja, hogy minket szeressen, de nehéz úgy szeretni, hogy elutasítják ezt. Ő kezdeményez és vár, nem sürget, türelmes. De az emberek visszautasítják, vagy elfogadják de nem vesznek fel vele kapcsolatot. El tudjuk képzelni, hogy mi a szeretetünket ki akarjuk mutatni mások iránt, ők pedig azt mondják tudjuk, hogy vagy, közben pedig elmennek mellettünk, nem figyelnek ránk, eszükbe sem jut, hogy 5 percet ránk fordítsanak. Akkor hogyan adjuk át a szeretetet.? Én úgy képzelem, hogy csak azt tudom szeretni aki elém áll, engedi, hogy átöleljem, keresi a kapcsolatot velem, engedi, hogy a tanácsommal segítsem, átveszi az ajándékot tőlem, az áldásokat. Akik őt keresik azokat az életük folyamán szüntelen formál.

Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Erejével addig táplál, míg a féreg elhordja a hegyeket, és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a kísértésekből és minden nyomorúságból. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk – ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.

Hagyd el a felemás igát, küldd el azokat, akikkel nincs Isten. Akár barátod, üzlettársad, akármilyen hasznos is a számodra. Ne bánjad, ha elveszíted a legjobb munkatársadat, ha nem lehet vele Isten. Ne ijedj meg, ha elveszíted azokat, akikben eddig bíztál. Kire vagy mire nézve mondja most ezt neked Isten? Divatos szó lett most az együttjárás. A szerelemre, a barátságra értik. Kire mondja most az Úr, hogy ne menj vele, ne járj együtt olyannal, akivel nincs Ő. Ha nem lesz vele, veled sem, amint összekötöd magad vele. Istenben legyen teljes a bizalmad. Ha nem bízod magad teljesen Reá, akkor kell még valami. Lehet, azért nem tud megáldani az Úr, mert nem Tőle vársz mindent. Nem Ő a mindened. “Mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik” (Acs 2,21). “Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lesz” (Péld 18,10). Menj magad, mondja Isten embere, légy bátor, különben vereséget szenvedsz. “Mert az Isten hatalmában van mind a segítés, mind a megveretés.” Isten tud segíteni, de el is tud ejteni. Küldött Valakit, Akivel együtt járhatsz, Aki nem messze van, fönt az égben, hanem melletted. Isten felajánlja, hogy segítséged lesz Jézus Krisztus által.

Hagyj fel azzal, hogy önmagad körül forogsz! Tanulj meg odafigyelni másokra!” Gyakorold, hogy ezt mondod: „Ennyi elég is rólam. Most rólad akarok hallani. Hogy megy az üzlet? Hogy van a feleséged? Hogy szolgál az egészséged? Mi újság a gyülekezetben?” Nyomd el a késztetést, hogy közbevágj – csak figyelj! Figyelj a füleddel, a szemeddel, az értelmeddel és a lelkeddel! Próbáld megérteni a szavak mögötti érzéseket! Ha ünnepelnek – örülj velük! Ha fájdalmat hordoznak – sírj velük! A keresztény jellem döntő próbája az, hogy képesek vagyunk-e ünnepelni mások sikerét vagy úgy osztozni mások terheiben, mintha a mieink volnának. Nincs jobb módja annak, hogy másokat szolgáljunk és bátorítsunk.

Hagyjuk-e, hogy a múltunkból fakadó jellegzetesség Isten szolgálatának eszköztárába kerüljön? Hagyjuk-e, hogy ezek a jellegzetességek (melyek még nem tévtanítások) beépülhessenek a közösség szolgálatába? Hagyjuk-e, hogy a Lélek teremtsen egységet a különbözőségek letisztítása és szolgálatba rendelése által, vagy ilyen-olyan uniformizálást értünk egység alatt? Látjuk-e a különbséget a hitvallás, idegen tanok és gyakorlatok, valamint az egyéni és kulturális háttérből következő jellegzetességek között? Fontos lenne pontosan látni, hogy az egyik a sátán félrevezető törekvése, a másik Isten színesítő, szépítő, gazdagító szándéka! Az egyiknek határozottan ellen kell állni, a másikat meg kell tanulni érteni és befogadni! Vajon ezeket a dolgokat jól csináljuk?

Az együttélésről

Magyarországon megdöbbentően csökken évről évre a házasságkötések száma! Szakértők szerint ennek egyik negatív következménye a gyermekszületések számának további csökkenése. Szociológusok keresik a választ. A kormány bizonyos kedvezményeket csak házasságban élők számár biztosít, ez a csökkenő tendencia mégsem áll meg.

Bennünket, lelkészeket is komolyan foglalkoztat ez a probléma. Hivatásunkból adódóan ezt mi más szemszögből közelítjük meg. A Szentírás alapján elkötelezett híve vagyok a házasságnak! Ezt az „intézményt” Isten találta ki azért, hogy az emberek szeretetben, kölcsönös bizalomban éljék együtt az életüket. Az élettársi együttélést az emberek találták ki, ami nem más, mint két ember isteni elképzelés szerinti együttélésének, önző egyéni érdekeket előre helyező, csökevényes helyettesítése. Ez a házasság intézményének megcsúfolása.

Lelkészi tapasztalataim szerint a legtöbb pár, aki nem vállalja a házasság intézményét, nem rendelkezik hosszú távú közös tervvel egymás iránt. Az élettársi viszony megvalósítása könnyű. „Költözzünk össze!” - mondják könnyedén. De nem akarják vállalni a felelősséget egymás iránt. Lelkész nagyapám sokszor mondta: „Ami könnyen jön, az könnyen is megy!” Könnyű az ilyen kapcsolatot felrúgni. Pár hónap múlva már „nem olyan kedves velem a párom, mint amikor összeköltöztünk.” Feltűnik a láthatáron egy másik partner. Ilyenkor egymás szívét törik össze. Nagy veszekedések alakulnak ki, a vége szétköltözés - minden felelősségvállalás nélkül.

Három fontos okot látok, amiért manapság nem kötnek házasságot. Az egymás iránti felelősségvállalás hiánya, a bizalmatlanság és a személyes önzés. A Biblia ezt mondja: „A paráznaság miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak saját férje.” (1 Kornthus 7:2)

Imádkozom Istenhez, hogy a mai rossz korszellem ereje megtörjön, és sok boldog házasság kötessen nemcsak az anyakönyvvezetőknél, hanem az Isten színe előtt is.

László tiszteletes

Ha vezető vagy Isten munkájában, rendszeresen fel kell tenned magadnak három kérdést: 1) Elszámoltatható vagyok bárki felé? Ha nem, akkor veszélyes talajon állsz. Csak Isten tud kezelni megkérdőjelezhetetlen hatalmat. Ki ismer eléggé ahhoz, hogy együtt imádkozzon veled, tanácsoljon, és erősítsen sebezhető területeiden? Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a hatalom felelősségre vonhatóság nélkül katasztrófához vezet. 2) Rendben van az értékrended? A sorrend könnyen elcsúszik, ha nem figyelünk oda. Túl sokan csak összetört otthonok vagy megromló egészség árán lesznek sikeresek, mert az értékrendünk valahol eltolódott. 3) Naprakész az Istennel való kapcsolatom? Ha nem határozott és gyors igen a válasz, akkor túl közel vagy a szakadék széléhez. A legjobb védelmed az, ha naponta fegyelmezetten Istennel jársz. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). Ha nem töltesz időt Istennel, akkor bármivel is töltöd, az fontosabbá válik Istennél. Figyelj oda erre a kifejezésre „szívembe zártam” [az angolban: „kincsként őrzöm”]. Azt jelenti, hogy védelmezünk valamit, hogy semmi ne fenyegesse. Fegyelmezned kell magad, hogy időt tölts Isten Igéjével, és meg kell védened ezt az időt minden zavarástól. Add Istennek az elméd minden nap, amikor még friss! Lelkipásztor, az elsődleges elhivatásod nem az építkezési terv, a bizottsági ülés vagy a költségvetés, hanem ez: „Legeltesd az én juhaimat!” (János 21:17). Ha a szombat nyugtalanul talál, mert még semmivel sem készültél a vasárnapra, akkor változtass! Kezdd a feladatok átruházásával! „Válasszatok ki magatok közül…férfiakat… akiket beállíthatunk ebbe a munkába; de mi magunkat folyamatosan odaadjuk az imádkozás és az ige szolgálatára.” (Apostolok cselekedetei 6:3-4)

Hadd álljon itt két fontos virágvasárnapi tanulság: Az első ez: bízz a Királyban, de ne csak a hatalmában meg a csodatevő erejében, hanem abban is, hogy ő bölcs, és minden végzése tökéletes. Ha engedelmesen végrehajtod a kicsi, alantasnak tűnő, vagy talán éppen nagyon is kellemetlen „szamáreloldásnyi” feladatot, akkor te is hatalmas üdvtörténeti események részese lehetsz. Egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg, mások pont azon a néptelen gázai úton kezdenek járkálni, ahol egyszer csak felbukkan egy kocsi a hatalmas pénzügyminiszterrel… És mindenképpen ott fogsz vonulni a nagy hozsánnás-pálmás menetben majd azon a napon, amikor eljön az Úr és minden szentje vele. A másik tanulság hadd legyen ez: soha nem a látható „római erőd” a legfőbb ellenség, hanem a templomot szennyező kufárkodás. Mert lám, az Antónia- erőd maradványaiból már régen turistalátványosság lett, de sok templomban még ma is bőgnek a szenteskedő vallási kufárkodás jószágai. Vonuljon be ezen a virágvasárnapon úgy a szívedbe az Úr, hogy ő dönthesse el, merre forduljon, és mit, milyen sorrendben tegyen a helyére az életedben!

Hadd kérdezzelek meg: te megelégedett vagy azzal, amit kaptál?! Mennyire fájhatott Leának, hogy idejön ez a Jákób, és beleszeret a szép Rákhelbe, pedig én vagyok az idősebb. Vigyázz a szemeddel! Iszonyú, mi mindent lehet vele csinálni, hogyan lehet embereket magadhoz kötni. Jákób szereti Rákhelt. De az Úr Leát is szereti! Az Úr meglátta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét. “Rákhel pedig magtalan volt.” Egyszer csak Lea kerül előnybe, és sorban szüli a fiakat. Isten rátekint arra, akit senki nem vesz észre, rátekint a lenézettre. Isten mindig a kicsivel van. Senki nem látta Leát, a szenvedését, a könnyeit, senki nem tudta, mi megy végbe a szívében. Ezért történik meg, hogy Isten megnyitja Lea méhét, és egymás után szüli Jákóbnak a fiakat. Akkor még nem volt bűn, ha több felesége volt egy férfinak. Lea így mondja: “Meglátta az Úr az én nyomorúságomat”. Az első gyermekének neve Rúben: “most már szeretni fog engem az én férjem”. A második: “Meghallotta az Úr megvetett voltomat… és nevezé nevét Simeonnak.” A harmadiknál: “Ragaszkodni fog hozzám az én férjem… nevezé nevét Lévinek.” A negyediknél: “Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának.” Lea állapotáról gyermekeinek nevei beszélnek.

Hadd kérdezzem meg tőled: meddig akarod hagyni, hogy az a régi probléma gyötörjön téged? Mikor fogsz végre megszabadulni a békáktól az életedben? Látod már, hogy addig maradnak, amíg hagyod? Addig maradnak veled, amíg nem hozol egy minőségi döntést, hogy Isten Igéjét követed, és elűzöd azokat. Miért nem teszed meg ezt ma?

Az árvíz és az öregember

Volt egy falu, mely arról volt híres, hogy egy gyönyörű folyócska szelte át. Az utcák, a házak, a kertek mindig rendbe voltak tartva. Bárkit, aki ellátogatott oda, lenyűgözött a falu szépsége, és az a folyó, mely ivóvízzel látta el az összes környező települést.

A falu legöregebb lakója egy keresztény ember volt, aki híres volt arról, hogy nagyon nagy a hite, és az ő háza volt a legszebb, leggondozottabb. Mindenki szerette és tisztelte.

Egy nap elkezdett esni az eső, és napokig nem állt el. A környező hegyekben rengeteg víz gyűlt össze, mely miatt a folyó elkezdett kilépni a medréből. A nagy veszély miatt elkezdték evakuálni az embereket.

A falu egyik lakója elment terepjáróval a keresztény öregemberhez, hogy segítsen neki elhagyni a házat. De az öregember elzavarta, mondván, hogy tudja, Isten meg fogja segíteni, és nem lesz árvíz.

Az öregember naphosszat imádkozott, és Istenhez könyörgött. Ahogy teltek a napok, újabb eső esett, és végül akkora lett a víz, hogy már a ház alsó szintjét teljesen ellepte. Ekkor jött egy csónakos férfi, hogy kimenekítse az öregembert a házból. De őt is elzavarta, mondván, hogy ő hittel imádkozik Istenhez, aki meg fogja menteni, és segíteni fog rajta.

Az eső elmúlt, de a folyó tovább duzzadt. Az öregember kénytelen volt kimászni a tetőre, hogy ne lepje el a víz. Fentről egy mentőhelikopter meglátta, és azonnal leeresztett neki egy kötelet, hogy megmentsék. De a keresztény öregember még nagyobb elszántsággal mondta, hogy Isten meg fogja segíteni, és nem lesz nagyobb az árvíz. Hitte, hogy csoda fog történni, és Isten meg fogja segíteni. A helikopter kénytelen volt elmenni, mert még sok emberen kellett segíteni. A vízszint viszont másnap még jobban emelkedett, és végül minden házat ellepett. A mentőalakulatok napokkal később megtalálták az öregember holtestét a vízben.

Az öregember a mennybe került, és amikor Isten trónja előtt állt kérdezni kezdte az Atyát:
- Drága Istenem, miért hagytál meghalni, miért nem segítettél rajtam? Teljes szívemből hittem, hogy megsegítesz. Hitemet tettekkel is bizonyítottam, és nem hagytam el a házat, nem futamodtam meg. Kitartó voltam, és naphosszat imádkoztam. Nem értem, ezt a dolgot!

Erre Isten, szelíd hangon így felelt:
- Drága gyermekem. Én mindent megtettem, hogy segítsek rajtad. Még mielőtt a víz elérte volna a házad, küldtem érted egy embert terepjáróval, de te elzavartad. Aztán amikor a víz már elérte a házad és növekedni kezdett, akkor egy csónakos embert küldtem, hogy kihozzon, de te őt is elküldted. Végül, amikor a háztetőn ücsörögtél, egy helikopter ment érted, de te mégis maradtál. Én mindent megtettem, hogy segítsek! Szeretlek gyermekem, mert valóban a bajban hozzám fordultál, de sokszor nem úgy érkezik a segítség, ahogy azt te elgondolod. Nem elég otthon ülni, és csak imádkozni, hanem észre kell tudni venni a segítséget, és el kell tudni fogadni. Én nem a látványos csodákat szeretem, hanem a hétköznapi embereken keresztül szeretek munkálkodni, mert ezáltal tudjátok egymást építeni, és használni azokat a talentumokat, amiket néktek ajándékozok belátásom szerint.