Fésűs Éva: A búzaszem

Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek.
Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja. Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél.
Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket:
- No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól.
Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?...
Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben.
- Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú,és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette.
- Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán.
Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott.
- Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jószívvel odaadta a cipót az öregnek.
Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót?
- Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban.
- Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján.
- Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük:
- Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első:
- Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta:
- Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban.
- Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól:
- Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban?
- Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek. Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.





A dinoszauruszok rejtélye!

1820-ban Gideon Mantell nevű angol orvos szokatlan fogakra és csontokra bukkant egy kőbányában. Dr. Mantell felismerte, hogy az állatmaradványok egészen különlegesek, és úgy vélte, hogy egy teljesen új hüllőcsoportra lelt. 1841-ig ezen eltérő hüllők közül kilenc fajtát fedtek fel; közülük egyet Megalosaurusnak, egy másikat pedig Iguanodonnak neveztek el.

Ekkor egy Dr. Richard Owen nevű híres brit (teremtéspárti) tudós megalkotta a "dinosauria" nevet, amely "félelmetes gyík"-ot jelent, mivel az jutott eszébe az óriási csontok láttán.

Egyes dinoszauruszok hatalmas méretén kívül, ezen állatok főbb jellegzetessége a végtagjaik helyzete. A dinoszauruszoknak a többi emlőshöz hasonlóan teljesen egyenes tartásuk volt. A legtöbb hüllő végtagjai terpeszkedő helyzetben vannak. Hasonlítsuk össze például egy krokodil járását egy tehénével. A dinoszauruszok a tehenekhez hasonlóan mozogtak, azaz lábaik alulról tartották testüket. A krokodil lábai oldalra nyúlnak ki a testükből.

Egyesek közülük csirkeméretűek voltak, mások még kisebbek. Természetesen nagyon nagy dinoszauruszok is léteztek, melyek kb. 80 tonnát nyomtak és 12 méter magasak voltak. A dinoszauruszok átlagos mérete valószínűleg egy kisebb lóénak felelt meg. Oroszországban és Arizonában dinoszauruszok nyomdokai mellett emberi lábnyomokat, Üzbegisztánban pedig lovak patanyomait találtak. Ez azt jelenti, hogy a dinoszauruszok egy időben éltek az emberekkel. Ez nem lett volna nagy veszély az emberekre nézve, mert a legtöbb dinoszaurusz növényevő volt, a húsevők pedig általában más dinókra vadásztak.



A tankönyvek azt tanítják, hogy a dinoszauruszok évmilliókkal ezelőtt éltek. Az evolucionisták szerint a dinoszauruszok 140 millió évig "uralták a Földet", és kb. 65 millió évvel ezelőtt haltak ki. Tulajdonképpen semmi bizonyíték sincs arra, hogy a világ és a kövületrétegek több millió évesek lennének. A tudósok nagy része evolucionista, ezért megpróbálják a dinoszauruszok történetét nézetükhöz igazítani.

Más tudósoknak, akiket kreacionista tudósoknak hívnak, eltérő elképzelésük van arról, mikor éltek a dinoszauruszok. Ők úgy vélik, bármelyik állítólagos dinoszaurusz-rejtélyt meg tudják fejteni, és azt is be tudják mutatni, milyen csodálatosan egyeznek a bizonyítékok az ő múltról alkotott elgondolásaikkal, amelyeknek alapja a Biblia.

A Biblia első könyve, a Teremtés Könyve, arra tanít, hogyan jött létre a világegyetem és az élet. Mózes első könyve kijelenti, hogy Isten teremtett mindent: a Földet, a csillagokat, a Napot, a Holdat, a növényeket, az állatokat és az első emberpárt.

Bár a Biblia nem mondja meg pontosan, mennyi idővel ezelőtt teremtette Isten a világot és a benne levő élőlényeket, a Teremtés dátumát eléggé pontosan meg tudjuk becsülni a Biblia átolvasása és a következő érdekes részek megfigyelése után:

(1) Isten hat nap alatt teremtett mindent, azért, hogy mintát állítson az emberiség elé. Onnan ered hét napos hetünk (lásd 2 Mózes 20,11). Isten hat napig munkálkodott és egy napig pihent, mintegy példaképül nekünk. Továbbá: Biblia-tudósok tanúsítják, hogy a Teremtés Könyvének első fejezetében a napot jelölő héber szó abban az összefüggésben csakis egy szokásos napot jelenthet.

(2) Isten az első férfit és nőt (Ádámot és Évát) a hatodik napon teremtette. Gyerekeiknek és azok leszármazottainak születési idejéről sokat tudunk meg a Teremtés Könyvéből. Ezek a családfák le vannak jegyezve az Ótestamentumban végig, egészen Krisztus idejéig, a kronológiák pedig természetesen nem több millió évről szólnak.

Ha összeadjuk az adatokat, és elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia kb. 2000 évvel ezelőtt jött a Földre, arra a következtetésre jutunk, hogy a Föld és az állatok (beleértve a dinoszauruszokat is) teremtése csak évezredekkel (talán hatezer évvel!) és nem évmilliókkal ezelőtt történt. Így a dinoszauruszoknak az elmúlt évezredekben kellett élniük.



Az evolucionisták szerint a dinoszauruszok több millió év alatt fejlődtek ki. Úgy vélik, hogy az állatfajták lassan, hosszú időszakok alatt másfajta állatfajtákká alakultak át. Azt hiszik például, hogy a kétéltűek fokozatosan hüllőkké (köztük dinoszauruszokká) alakultak át. Ez természetesen azt jelenti, hogy a kétéltűek átalakulása során több millió "átmeneti" élőlénynek kellett volna létrejönnie. Sok bizonyítékra lenne szükség az ún. "átmeneti formákra", de számos kövületszakértő beismeri, hogy soha sehol nem találtak egyetlen vitathatatlan átmeneti formát sem bármilyen két élőlénycsoport között. Ha a dinoszauruszok kétéltűekből alakultak ki, akkor olyan állatok kövületei is előkerültek volna, amelyek részben dinoszauruszok, részben egyebek voltak. De erre sehol sincs bizonyíték. Ha bármely múzeumba ellátogatunk, csak olyan dinoszaurusz kövületeket találunk, melyek 100%-osan dinoszauruszok, és nem köztes formák. Nincsenek 25%-os, 50%-os, 75%-os vagy éppen 99%-os dinoszauruszok, hanem csak 100%-os dinoszauruszok!

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Isten minden szárazföldi állatot a Teremtés hatodik napján teremtett. Mivel a dinoszauruszok szárazföldi állatok voltak, teremtésük ezen a napon kellett történjen Ádámmal és Évával együtt (1 Mózes 1,24-31). Isten tervezte és teremtette a dinoszauruszokat, melyek 100%-os dinoszauruszok voltak és teljesen működőképesek, azt tették, amire teremtve lettek. Pontosan ezt igazolják a kövületek is.

Az evolucionisták szerint az emberek és a dinoszauruszok sohasem éltek egyszerre. A Biblia ellenben világosan megmondja, hogy a dinoszauruszoknak és az embereknek együtt kellett léteznie.

A Biblia azt tanítja (1 Mózes 1,29-30), hogy az eredeti állatok és az első emberpár Isten rendelkezése folytán növényevők voltak. Az eredeti teremtett világban nem léteztek húsevők. Továbbá halál sem volt. Hibátlan világ volt, melyben Ádám, Éva és az állatok (beleértve a dinoszauruszokat is) tökéletes harmóniában éltek és csak növényeket ettek.

Sajnos ez nem maradt így sokáig. Ádám fellázadt Teremtője ellen, bűnt hozva a világba (1 Mózes 3,1-7; Róm. 5,12). Emiatt Ádám és az összes leszármazottja elvesztette azt a jogát, hogy a Szent (bűntelen) és igazságos Isten mellett éljen. Isten a bűnt ezért halállal büntette.

A Biblia világosan kijelenti Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig, hogy Ádám bűnbeesése előtt nem haltak meg sem állatok, sem emberek (csak egy pár a sok vers közül: Róm. 5,12; 1 Mózes 2,17; 1 Mózes 1,29-30; Róm. 8,20-22; Csel. 3,21; Zsid. 9,22; 1 Kor. 15; Jel. 21,1-4; Jel. 22,3). Ez azt jelenti, hogy a bűnbeesés előtt nem létezhettek állatkövületek (sem dinoszaurusz csontok).

Ádám bűnbeesése után az állatok és az emberek kezdtek meghalni. A világ megváltozott: beköltözött a halál és a küzdelem. Az egykor szép világ szenvedni kezdett a Teremtő által fölötte kimondott átok miatt (1 Mózes 3,14-19). De egy ígéret is elhangzott (1 Mózes 3,15) arról, hogy Isten gondoskodni fog a bűn bírsága megfizetésének módjáról, hogy legyen egy út, amelyen az ember visszatérhet Istenhez.



Mózes első könyvének hatodik fejezetében olvashatjuk, hogy minden test (az embereké és az állatoké) "megrontotta vala az ő útát a földön" (1 Mózes 6,12). Mindenesetre a Biblia gonosznak írja le a világot.

Emiatt a gonoszság miatt figyelmeztette Isten az istenfélő Noét, hogy özönvízzel fogja elpusztítani a világot (1 Mózes 6,13). Noénak azt parancsolta Isten, hogy építsen egy nagy hajót (a bárkát), melyben minden szárazföldi állat (közöttük a dinoszauruszok is), valamint Noé családja is átvészelheti az Özönvizet és a világ pusztulását (1 Mózes 6,14-20).

Egyesek azt hiszik, hogy a dinoszauruszok túl nagyok voltak vagy túl sok volt belőlük ahhoz, hogy elférjenek a bárkában. Azonban nem volt nagyon sok különböző fajta dinoszaurusz. Több száz dinoszaurusznév létezik ugyan, de sok közülük ugyanazon dinoszaurusz különböző országokban megtalált csontjait vagy csontvázdarabjait jelöli. Logikus azt is feltételezni, hogy ugyanazon dinoszauruszfajta különböző méretű, variációjú és nemű egyedei különböző neveket kaptak. Ott van például a sok különböző méretű kutyafajta, de azok mind ugyanahhoz a fajhoz tartoznak: mindegyik kutya! A valóságban valószínűleg 50-nél kevesebb dinoszauruszfaj létezhetett.

Isten minden szárazföldi állatból kettőt (egyesekből hetet) küldött a bárkába (1 Mózes 7,2.3.8.9.), kivétel nélkül. Következésképpen dinoszauruszok is voltak a bárkában. Bár elegendő hely volt nagy állatoknak az óriási hajóban, Isten talán fiatal egyedeket küldött oda, a bárkában pedig bőven volt hely azok növéséhez.

Hogy mi történt azokkal a szárazföldi állatokkal, amelyek nem mentek be a bárkába? Nos, egész egyszerűen vízbe fulladtak. Nagy részüket több tonna sár borította be, miután a dühöngő vizek elborították a szárazföldet (1 Mózes 7,11.12.19). A gyors elföldelés következtében sok állat kövületként konzerválódott. Ha ez megtörtént, akkor több milliárd, ebből a sárból képződött kőzetrétegekbe zárt halott dologra kellene bukkanjunk mindenütt a Földön. És pontosan így is történik.

Az Özönvíz valószínűleg csak kb. 4500 évvel ezelőtt következett be. A kreacionisták szerint ez az esemény alakította ki a földön található kövületrétegek nagy részét. Az Özönvíz után, a Föld nyugalomba kerülése során bekövetkezett árvizek hozták létre a további kövületrétegeket. Ennélfogva az Özönvíz következtében létrejött dinoszauruszkövületek valószínűleg kb. 4500, és nem több millió évesek.



Az Ótestamentumban érdekes módon többször is megtalálható a "sárkány" szó, amelyet a legtöbb esetben a dinoszaurusz szó is helyettesíthetne, és nagyon jól találna. Teremtéstudósok úgy vélik, hogy a dinoszauruszokat nevezték sárkánynak, mielőtt a dinoszaurusz szót megalkották volna az 1800-as években. Nem várható el, hogy megtaláljuk a dinoszaurusz szót az 1611-es angol bibliafordításban, mivel az jóval a dinoszaurusz szó keletkezése előtt készült.

Ezenfelül a világ különböző könyvtáraiban számos nagyon régi történelemkönyv található, amely részletesen leírja a sárkányokat és emberek találkozását azokkal. Sok beszámoló a sárkányokról nagyon talál azzal, ahogyan modern tudósok írják le a dinoszauruszokat, még a Tyrannosaurust is. Sajnos ezt a bizonyítékot az evolucionisták nem ismerik el érvényesnek. És miért? Csupán csak azért, mert véleményük szerint az emberek és a dinoszauruszok nem éltek egy időben!

Azonban minél többet tanulmányozzuk a történelemkönyveket, annál több elsöprő bizonyítékot találunk arra, hogy a sárkányok a dinoszauruszokhoz hasonlóan valódi állatok voltak, létükről pedig sok különböző népcsoport is beszámolt, még egy pár száz évvel ezelőtt is.

E kérdés megválaszolásához az evolucionisták nagy fantáziájukra támaszkodnak. Mivel szerintük a dinoszauruszok több millió évig "uralták" a világot, azután pedig az ember állítólagos kifejlődése előtt több millió évvel eltűntek, mindenféle találgatásokba bocsátkoznak, hogy megmagyarázzák ezt a "titokzatos" eltűnést.

Az evolucionista irodalom olvasásakor az embert megdöbbenti a feltételezett kipusztulást magyarázó ötletek skálája, amelyből a következőkben csak egy rövid listát közlünk:

A dinoszauruszok éhen haltak vagy agyonzabálták magukat; megmérgezték őket; szürke hályog következtében megvakultak és nem tudtak szaporodni; emlősök ették meg a tojásaikat. Más okok: vulkáni hamu, mérgező gázok, üstökösök, napfoltok, meteoritok, tömeges öngyilkosság, székrekedés, élősködők, agyzsugorodás, porckorongsérv, a levegő összetételének megváltozása, stb.

Ha komolyan vesszük a Bibliát, akkor olyan magyarázatra bukkanunk, amely tökéletesen logikus:
Az Özönvíz következtében számos tengeri élőlény meghalt, de némelyik életben maradt. Azonkívül az összes bárkán kívüli szárazföldi teremtmény meghalt, de a fajok bárkában fennmaradó képviselői továbbéltek az Özönvíz utáni új világban. Azok az állatok (a dinoszauruszok is) az Özönvíz utáni világot nagyon különbözőnek találták az azelőttitől. (1) A kevesebb élelemért folyó küzdelem, (2) más katasztrófák, (3) az élelemért (és esetleg szórakozásból) ölő ember, és (4) természetes környezetének pusztulása miatt számos állatfaj kihalt. A napjainkban dinoszaurusznak nevezett állatok is történetesen kihaltak. A helyzet az, hogy minden évben elég nagy számú állat hal ki. A kihalás a Föld történelmében nem újszerű.



Hogy fogunk-e valaha is találni élő dinoszauruszokat, azt nem tudhatjuk. Egyes tudósok úgy vélik, hogy távoli őserdőkben életben maradhatott néhány dinoszaurusz. Még mindig fedezünk fel új állat- és növényfajokat olyan területeken, amelyek felkutatása mostanáig túl nehéznek bizonyult. Ráadásul egyes országokban élő bennszülöttek leírnak olyan állatokat, amelyek dinoszauruszokra hasonlítanak.

A kreacionisták természetesen nem lepődnének meg, ha valaki találna egy élő dinoszauruszt. Az evolucionistáknak akkor viszont meg kellene magyarázniuk, miért tettek dogmatikus kijelentéseket arról, hogy az emberek és a dinoszauruszok sohasem éltek egy időben. Valószínű, hogy valami olyasmit mondanának, hogy a szóban forgó dinoszaurusz valahogyan életben maradt, mert egy olyan távoli vidéken élt elzárva, amely több millió év óta nem változott. Merthogy mindegy mit talál valaki, vagy az milyen zavarba ejtő az evolucionista elméletek számára, az evolucionisták mindig ki tudnak agyalni egy "választ", mivel az evolúció hit, nem tudomány és nem tény!



Az új-zélandi szörnyeteg!

1977-ben egy japán halászhajó óriási állattetemet fogott ki húzóhálójával Új-Zéland közelében. Az állatot a fedélzetre vonták és megvizsgálták. A hatalmas szörny körülbelül egy hónapja múlhatott ki és oszlásnak indult. Lemérték, egy zoológus 5 fényképet készített róla és mintát vett az uszonyaiból. Attól félve, hogy a friss halállományukat megfertőzi, a japánok visszadobták a tetemet a tengerbe. 10 méter hosszú volt és 1814 kg (4000 font) súlyú. Nyaka 1,5 méter, feje 45 centiméter, 4 uszonya pedig 1 méter hosszú volt.

Miután a hajó visszatért és a fényképeket előhívták, az azokat tanulmányozó tudósok zavarba jöttek: egyikük sem tudta beazonosítani az állatot. Az uszonymintákat kielemezték, és azok azt jelezték, hogy az állat hasonló volt egy halhoz vagy egy hüllőhöz, de nem volt emlős. Ennek megfelelően sem bálna, sem fóka nem lehetett. Nyaka viszont túl hosszú volt egy haléhoz képest. Egyesek azt vélték, hogy az állat cápa volt, talán egy óriás cápa, de nyaka csigolyákból állt, ami nem található meg halaknál vagy cápáknál. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az állat egy plesiosaurus (tengerben élő dinoszaurusz, tengeri hüllő) volt, mivel az adatok - főleg a 4 azonos uszony és a nagy méret - semmilyen más állatfajra nem illettek. A japán tudósok végül abban egyeztek meg, hogy az állat valószínűleg egy plesiosaurus volt.

Az új-zélandi szörny hetekig szerepelt a japán újságok címoldalán. 58 japán, dél-koreai és orosz hajót küldtek a tetem felkutatására, de azt nem találták meg. Amennyiben létezik, valószínűleg a Loch Ness-i szörny is egy plesiosaurus.

Ha ismert lenne a világon, hogy találtak egy dinoszauruszt, az evolúció elmélete vereséget szenvedne. Ezért az evolucionisták ezt a szörnyet egyszerűen a képzelet szülöttének nevezik (aminek ellentmond az 5 fénykép és az uszonyminta), vagy azt mondják, hogy ez egy cápa volt, ami valahogy úgy bomlott fel, hogy rendkívüli módon emlékeztessen egy dinoszauruszra. Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy ez egy plesiosaurus volt.

Napjainkban élő dinoszauruszokról más beszámolók is vannak, melyek tudósoktól és szemtanúktól származnak. Például már 300 éve számolnak be Zair mocsaraiban élő dinoszauruszokról.

A sárkányokról szóló régi legendák is azt jelezhetik, hogy a dinoszauruszok és az emberek valamikor együtt éltek. A föld majd minden kultúrájának legendáiban és meséiben találunk nagy szörnyeket és sárkányokat. Ezeknek a sárkányoknak a leírása nagyon emlékeztet a dinoszauruszokéra.